Üdvözlet

A mennyben születtem, mégis a pokolban vagyok, 

rossz kislány voltam, kidobtak az angyalok...

Levelek hullanak...

 Idelenn hullanak a levelek, S én hulló levelek útján megyek, És magammal, és mással, És az Istennel perelek, S lényem törvényét félve kutatom.Álltam, és a fájó emlékeimen töprengtem. Nem bírtam elkapni őket. Hát legyen. Szétrohantak a semmibe, mint a levelek a sikátorokban, a levelek, amelyeket a kis tetőkertekből tép és hullat le a zöld foltos falak mellett a szél.Ősz van és peregnek a sárgult levelek, Meghalt a földön az emberi szeretet. Bánatos könnyekkel zokog az őszi szél, Szívem már új tavaszt nem vár és nem remél. Búcsú az élettől.Miként a rab cellafalat, úgy kopogtatnám sírodat, megtanultam ott a jelet - de más rabság ez, a tied. Talán a fény, a fergeteg, s a vadgesztenye-levelek, mik sírodra keringenek, ők tudják a morze-jelet.A fekete szobában Csontvázember ül. Sötéten. Egyedül. Néha a palota zsivajába, s a tavaszodba belehegedül. Olyankor ősz lesz: vágyak, álmok ősze. Halkan peregnek, mint a levelek. (Szívedbe mintha ezer kés hasítana: zokog, zokog a csontvázembered.) 

A bánat

A bánat a részeddé vált, fájdalommá alakult. Egyre inkább elnehezült, és egyre mélyebbre húzott, ahol már senki nem tudott elérni téged.

Örökkön örökké

Úgy ölelsz,úgy szeretsz,mintha félnél.... Miért fáj,hogy véget ér? Hisz' máshol,máshogy'él... Szép fényünk tovaszáll-, Végül minden lélek hazatalál. Létezünk örökkön-örökké Minden élet - fent lent-,mind az Övé... Szép fényünk tovaszáll-, Minden ösvény közös útra talál. Létezünk örökkön-örökké, Csillagsorsunk az Övé...Úgy ölelsz,úgy szeretsz,mintha félnél... Az út csak visszatért pont úgy,mint Nyárra a tél Mért sírsz,mért bánt,hisz Vár majd Ránk, Elveszi léted fájdalmát, Feloldozás, fény ragyogás Vár csak Rád...

Álom

Behunyta a szemét, és elmerült a meleg sötétben, amely elválasztja az alvást az ébrenléttől, ahol a valóság meghajlik, és lobog a gondolatok szelében, ahol az alkotókészség mindenféle korláttól mentesen virágozhat, ahol minden lehetséges.

Érzések

Egyik élet sem fontosabb a másiknál, és mindennek megvan a maga célja. Mindennek. Képzeld el, hogy mind a nagy terv részei vagyunk, melyet egy nap megértünk, és e napon, miután megtettük azt, amire csakis mi vagyunk hivatottak, felszállunk, és azokkal, akiket legjobban szerettünk, újra egyesülünk örök ölelésben! Képzeld el, hogy csillagokká válunk!Az elmúlt napok sosem térnek vissza, és nem lehet meg nem történtté tenni őket. A pillanatok, amiket most élünk át, holnapra emlékekké válnak, vagyis a múlt bizonyíték arra, hogy éltünk.A varázslat mindenütt körülvesz minket. Csupán keresnünk kell, fürkészni figyelmesen.A jó és rossz csatáját valójában nem nagy seregek vívják, egy-egy élet dönt kimeneteléről.Szeretem a hosszú utakat. Minden probléma, az a sok zaj, eltűnik. Nem kell mással törődnöm, csak azzal, ami előttem van. Talán ez a mai nap tanulsága, hogy megragadjam ezeket az egyszerű pillanatokat és jobban értékeljem őket. Nem marad sok belőlük. (...) Nem nehéz olyan dolgokat találni, amik boldoggá tesznek. Tudom, ez fájdalom, szenvedés, meg nehéz döntések, de nem hagyhatjátok, hogy a súlyuk megfojtsa az élet örömét. Azokat a dolgokat keressétek, amik kedvesek nektek. Feléjük tartsatok.Néha csak túl kell élned, a szörnyűt félrelökni, és túlélni a napot.Időről időre mindent el kell veszítenünk. A családunkat, a munkánkat, a szabadságunkat, hogy rájöjjünk, hogy ezek a dolgok milyen sokat jelentenek. És amikor minden durván összeomlik, amikor az élet már kilátástalan, amikor teljesen tanácstalanok vagyunk, hogy mit tehetnénk, akkor kell a legerősebbnek lennünk, hogy csak azért is megmutassuk a világnak; az akarat mindenre képes. A legreménytelenebb helyzetből is megtalálja a kivezető utat, mert mindig van egy holnap, mindig van miért újra kezdeni. És amikor azt hiszed, teljesen magadra maradtál, észreveszed, hogy van valaki, aki melléd áll.